Fehérvár Local

Hétvégén ballagtak el a székesfehérvári középiskolák végzős diákjai. A hagyomány szerint ilyenkor az összes véndiák megjelenik a főtéren, szépen sorban, iskolák szerint. A polgármester elbúcsúztatja őket, elmondja, hogy Fehérvár számít rájuk és hogy visszavárja őket. Cser-Palkovics András úgy látszik még nem túl gyakorlott az efféle szentimentális kinyilatkoztatásokban (valahol leragadt ott, hogy amit Orbán mond, az úgy van és azt kell ismételgetni) a szavalatok helyett ugyanis még most is szavazatokról vizionál.

És most következik xy szavazata, öööö, szavalata.

Ismét Magyarországon ad koncertet a progresszív metálzene amerikai óriása, a Dream Theater: a csapat ezúttal Fehérvári Zenei Napok (FEZEN) keretében augusztus 4-én lép fel, immár az új dobossal, a zenekarhoz a múlt pénteken csatlakozott Mike Manginivel.

A Dream Theater eddig világszerte mintegy tízmillió lemezt adott el és hatszor lépett fel Magyarországon, mindannyiszor Budapesten: 1998-ban, 2000-ben, 2002-ben 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben. Mike Portnoy, a Dream Theater dobosa és egyik alapítója, egyben dalszerzője tavaly szeptemberben 25 év után lépett ki az együttesből. "Arra a felismerésre jutottam, hogy több örömet és jobb személyes kapcsolatokat hozott számomra az elmúlt időszakban együtt dolgozni a Hail!, a Transatlantic és az Avanged Sevenfold zenekarral, mint amit a Dream Theater kapcsán jó ideje érzek" - indokolta döntését akkor a világ egyik legjobb rockdobosának tartott Portnoy.

A Dream Theater 1985. július 24-én alakult és az 1990-es évek elején vált a progresszív metál egyik élzenekarává. Azóta folyamatos turnézásban vannak. A banda alapítói közül Portnoy kilépésével John Petrucci gitáros és John Myung basszusgitáros maradt. Az énekes, a kanadai James LaBrie 1991 óta, James Rudess billentyűs 2000 óta tagja a csapatnak.

A zenekar ez év elején megkezdte új albuma felvételeit és a lemezt világkörüli turné követi. Ennek részeként lépnek fel augusztus 4-én a Fehérvári Zenei Napokon, vagyis a FEZEN-en. Az új dobost, a 48 éves Mike Manginit számos jelölt meghallgatása után választotta ki a Dream Theater. Korábban játszott már James LaBrie Mullmuzzler nevű projektjében, LaBrie szólóalbumán, zenélt az Annihilator, az Extreme lemezein és kísérte Steve Vait is.

A FEZEN-t idén augusztus 4. és 6. között rendezik meg Székesfehérváron. A Dream Theater augusztus 4-én 21.30-kor lép a nagyszínpadra. A fesztiválon fellép a hazai könnyűzenei élvonal, a külföldiek közül Richie Kotzen amerikai gitáros, az Ignite kaliforniai hardcore-punk csapat, valamint a Rhapsody of Fire olasz szimfonikus power metál zenekar is.

A fehérvári fesztivált 1997 óta tartják meg, tavaly mások mellett a Uriah Heep és a Therapy? is fellépett.

Bozai István a Fehérvár Médiacentrum ügyvezető igazgatója. Nem nagyon találkoztam a sajtóban a nevével, legalábbis abbéli minőségében nem, hogy újságíró vagy tévés szakember lenne. (Ja, igen. A Médiacentrum csakúgy, mint országosan lefedi a helyi tévét, amelyre a Fidesz hatalomra kerülése után rátoltak egy olvashatatlan újságot és egy rádiót, amiről szerintem senki nem tud semmit.)

Bozai István Székesfehérvár városgondnoka. A Fehérvár Médiacentrum honlapján található elérhetősége, hivatalos e-mail címe is ezt jelzi (legalább a látszat kedvéért adhattak volna neki egy TV-s elérhetőséget). Emberünk szakmáját tekintve villamosmérnök és közgazdász, de a sportot is nagyon szereti: a Sóstói Stadion Kft. ügyvezetője is egyben.

Az ember, aki mindenhez ért. Csak az a baj, hogy televíziót eddig csupán a nappalijában látott. Talán is ezért is nézhetetlen (még mindig) a helyi tévé.

Gondolom azt már említenem sem kell, hogy mindez Cser-Palkovics irányítása alatt történik.

Szörnyen belassult és élhetetlen város ez. Persze fontosnak akarunk látszani. A Királyok Városa félúton Pest és Balaton között. Csakhogy épp a főváros és a tőlünk nyugatabbra fekvő kulturális vagy üdülőhelyek miatt vesztünk el mindent. No meg amiatt, hogy valamiért az itt élők leragadtak a szocializmusban. Ezt bizton állíthatom: valami kádárista, a kommunizmust visszasíró vágyakozás honol az itteniek szívében. Éltem több helyen is az országban, de ilyet nem tapasztaltam.

Látszólagos dolgokra vagyunk büszkék: a nagyon elhanyagolt Nemzeti Emlékhelyre, amelynek felújítását az aktuális kormány mindig kiadja valami vállalkozónak, aki aztán megcsinálja, hogy később egy másik vállalkozó lerombolja azt. Különben is, mi a Nemzeti Emlékhely fizikailag? Három tégla, meg egy kis sóder. Még a japán turisták sem tudnak mit fényképezni, az idegenvezető hiába mondja el történelmi jelentőségét.

Itt az ország közepe, az Országalma (amit egyébként rosszul raktak össze) a történelmi belváros fele macskakövezett, majd tört beton, de a végére a színház előtt megint macskakövezett, az elegánsan öltöző, jó eséllyel magassarkú cipőt hordó hölgyek legnagyobb örömére.

Amit a politikai és civil szervezetek elronthatnak, azt el is rontják. Székesfehérvár tipikus mintapéldája annak, ami az országban nagyban folyik. A választások előtt is érdemes lett volna az elemzőknek idejönniük és tanulmányt készíteni az itteni mindennapokról. Pártoktól függetlenül ugyanazt kapjuk, a nagy semmit, hol öleléssel, hol anélkül. Ennyi a különbség.

De legalább van nekünk egy Flour Tomink. Lehet éljenezni.